Mindez azt jelenti, hogy újra és újra emberek halnak meg, miközben megpróbálnak átjutni a hágón.” Legtöbbjük idevalósi hegyi idegenvezető vagy hordár, akik a szegény Rolwaling és a tehetősebb Khumbu régiók között ingáznak, hogy munkát találjanak vagy el tudják adni termékeiket. Ralf Ohnmacht hangsúlyozza, hogy „a menedékház felállításával kifejezetten a Rolwaling régió lakóinak a biztonságát akartuk növelni, s egyúttal ösztönözni a turizmust és a kereskedelmet, hogy ezzel is javítsuk a helyi lakosok életkörülményeit.”
A moduláris rendszerű menedékház könnyű, előre gyártott, egyedi elemekből áll. A tökélyre fejlesztett szerkezet egy MERO tartókeretre kerül, így bármilyen terepen elhelyezhető. A különböző méretű és funkciójú bivakokat a szállítási és szerelési költségek minimalizálásával, rövid idő alatt, a helyszínen szerelik össze. A „Polybiwakok” már számos alkalommal bizonyítottak az Antarktisz jégsivatagaiban kutatóállomásként és szállásként, az Alpokban pedig több mint 50 éve szolgálnak mérőállomásként és menedékházként.
„Az 5000 méter feletti helyszín és a rendkívüli logisztikai kihívások miatt a Polybiwak egy kicsinyített változata mellett döntöttünk, anyagtakarékos alapszerkezettel, egyszerűsített falstruktúrával és belső térrel” – mondja Ralf Ohnmacht a David Lama menedékházról. „Első körben még az ágyakat és a szigetelést is kihagytuk, ezeket a következő expedíció során pótoljuk.” Teljesen kész állapotában a Rolwaling-völgyi menedékház 15 fő ottalvására elegendő helyet biztosít majd. Aerodinamikus formájának, minőségi rozsdamentes acélanyagának, UV-álló alapanyagainak és tömítőanyagainak köszönhetően rendkívül szél- és időjárásálló. A projekt során számos kérdést kellett tisztázni: „Egyfelől felmerül, hogy pontosan hol is legyen a vészkunyhó, milyen típusú bivakot állítsunk fel, és hogyan fogjuk az egészet finanszírozni” – magyarázza Ralf Ohnmacht. „Másrészt speciális logisztikai előkészületekre van szükség. Hogyan jutnak fel az anyagok az 5080 méteres magasságba? Milyen engedélyeket kell beszerezni? Mit lehet helikopterrel, és mit lehet csak gyalog szállítani?”
Az expedíciós csapat 2018-ban végül kudarcot vallott a megoldandó szervezési kérdések sokasága miatt. A bivakot így 4000 méteres magasságban egy ideiglenes helyen tárolták, majd a következő évben helikopteres támogatással végül sikerült teljesíteni a küldetést. A 15 fős csapat 2019 októberében tért vissza Katmanduba.
A rengeteg szerszám és felszerelés miatt a csapat először egy bérelt busszal indult el a nepáli fővárosból, amellyel 12 óra alatt jutottak el a tibeti határ közelében fekvő Naa-völgyig. Innen gyalog folytatták az utat egy héten át, 1300 méteres magasságról indulva, egészen a bivak Rolwaling-völgyi felállítási pontjáig. A csapatnak, amelyet időszakosan 25 nepáli hordár is kísért, majdnem 4000 méteres szintemelkedést kellett leküzdenie. Az egyes szakaszokat szándékosan rövidre vették a hegyibetegség megelőzése érdekében, így a hegymászók fokozatosan alkalmazkodhattak a magassághoz. Az alaptáborok is csak napi 3-400 méteres szintkülönbségre voltak egymástól. A hatalmas felszerelés gyalogos cipelése óriási kihívás volt. Ralf Ohnmacht elmondása szerint „az első három nap csak gleccsermorénákon, jégen és köveken át vezetett az utunk. Aztán jeges ösvények és via ferraták váltották egymást. Tovább bonyolította a helyzetünket, hogy a helikopterrel nem lehetett csak úgy egyszerűen felrepíteni a bivak elemeit Katmanduból a hágóra.” Ennek az volt az oka, hogy ugyanaz a helikopter, amely az alpesi mezőkön 800 kg-os terhet is szállíthat, az 5000 méteres tengerszint feletti magasságokban biztonsági okokból csupán 150 kg-ot emelhet fel drótkötéllel. Egy nagyobb szerszámosláda, plusz néhány elem, és már tele is egy járat. A nepáli hordárok gyalog cipelték a terepen át a bivak háromméteres alumíniumelemeit, a helikopter csak az utolsó néhány méternyi magasságon kapott szerepet. A bivakot ezután két nap alatt állították fel egy két gleccser között magasodó, mindkét oldalán meredek szikla tetején.
